Elthaiolva

Szerda.

A hétfői napot szerencsésen túléltem. Nagyon elfáradtam. Munka után egyből mentem is haza, lezuhanyoztam, ettem, és a számítógéppel az ölemben majdnem el is aludtam.

Összefoglalva,amit tudni érdemes arról a képről, amit három nap alatt összeraktam magamban. Az első nap rémes volt, magamra hagytak, oldj meg mindent. Nem tudod mit taníts nekik? Találd ki! Nincs bankkártyád? Old meg! Nem tudod, milyen ruhába lehet dolgozni jönni? Hát miért nem tudod? Lényegében kidobtam magam Ázsia közepén, és senki nem fogja a kezem. Ezen nincs mit szépíteni, ez ennyi. Találd föl magad a legképtelenebb helyzetekben, légy kreatív és mindezalatt az idő alatt tartsd meg az optimizmusodat! Most már érted mi bajom volt?

Ezért kellett hétfőn korán mennem lefeküdni, hogy kialudjam mindezt, és fitten álljak a csatasorba. Így is volt, 10 óra alvás után új emberként mentem az iskolában. Kedden volt a napja, hogy bemutattak 1000 gyereknek és az összes tanárnak, a reggeli ceremónia alkalmából. Elég jó érzés volt, ott állni, és köszönteni mindenkit. El tudnám magam képzelni miniszterelnök asszonynak, vagy bárkinek aki nagy tömegekhez szól… ahahahhaha 😀

Az óráim nagyon jól mentek, mindegyik.Gördülékeny volt, a gyerekeknek megmutattam, hogy velem lehet lazáskodni, jófej vagyok, de abban a pillanatban,amikor átlépik a határt, szigorú, régi módi, poroszos tanárrá változok, és akkor elég ha csak ÚÚÚÚgy nézek. Már el is csendesednek!

Munka után hazasétáltunk Rachellel. (Jah igen, mert helyzet van, hogy a kék kis paripa, Rachelé, és megoldást kell keresnünk a bicikli kérdésre. Nézünk a Teszkóba nekem egy bringát. ) Szóval mentünk a magunk útján, és egyszercsak megjelent az Elefánt. Mi meg megálltunk,mint két kis óvodás, hogy rácsodálkozzunk, és eldobjuk az agyunkat. Álltunk ott,mint az 5 évesek az állatkertben. Rachel hozzám szólt: “Olyan jó, hogy itt vagy, és Te is értékeled, hogy ez azért nem normális!” Valóban mit láttam munkából hazafele menet eddig? Hát soha nem láttam az utcán bandukoló elefántot. Folytatva utunkat 10 méterrel arrébb egy kecske adott életet egy kis kecskének, a pasi épp akkor vágta el a köldök zsinórt… Szóval körülöttünk a környezet egyszerre csak végezte a dolgát, és ott voltunk mi ketten, a két 5éves, az állatkertben.

Feldolgozva az eseményeket megbeszéltük, hogy gyorsan átöltözünk és megyünk be a városba, enni és vásárolni. Ez még elég vicces volt, mert fogtunk egy “robogó taxist”. Mit jelent ez? Pasikánk robogóval, visel egy mellényt, amin jelzi, hogy Ő taxis. Mi meg 2en, (igen ketten ) bukósisak és egyéb védőeszköz nélkül felültünk mögé . Rásegítésként a matekra: ez azt jelenti, hogy 3an ültünk a kis robogón, majd 40Bahtért bevitt minket a centrumba. Élmény volt. Sikongattam egész úton, és nevettem. A teszkóban kinéztem a piros testvérét a kék paripának. Az a piros, az aztán szerelem volt első látásra!!! Majd a körmömet is pirosra festem. Szóval ma megyek vissza megvenni a gyönyörűségem.

Aztán kimentünk a piacra, nézelődtünk, vettünk vacsorát magunknak. Salátát meg húst vettem. Természetesen magával ragadott a forgatag. Az ízek , a szagok, a hangok, a színek. Egyik percben curry csapta meg az orromat, a következő standnál tenger gyümölcsi illatot éreztem. Ezalatt szólt a Thai tradicionális zene. Szerettem.

Milyenek a thaiok? Nem szeretnek konfrontálódni, ezért az arcodba mosolyognak, a hátad mögött meg ki tudja mit gondolnak rólad. Vannak ezek a látszat szigorú dolgok, közben meg darabraira esik szét az egész.
Koszosak.Itt hozzá kell tennem valamit, máskülönben az egésznek negatív lecsapódása lesz:

Ez a kosz ez másfajta kosz,mint amit otthon látsz az aluljárókban vagy a BKV buszokon. Azt hiszem Marina barátnőm jól fogalmazta meg és engedjétek meg, hogy ezt itt közzé tegyem! “Közel állnak a természethez. Ott élnek, ahol az elefántok sétálnak és a kecskék “szülnek” az utcán… Az, ami számunkra koszos, számukra természetes. Mindenhol  vannak ám ilyen helyek, ahova még nem jutott el a rettenetes civilizáció...,”

Érdekesség, hogy mivel buddhisták, így a cipőt le kell vetniük, ha belépnek valahova. A gyerekek például az iskolában mezítláb mászkálnak. Ha bemész egy boltba,akkor is le kell vetned a cipőt a bejáratnál.

Itt is van ez a kasztrendszeri megkülönböztetés,mint Indiában! Minél sötétebb a bőröd, annál többet dolgozol a földeken. Alacsony rendűbb vagy. Ezért itt is fehérítik a bőrüket az emberek, akárcsak Indiában. Fura nem? Mi meg teszünk mindent, hogy bronzosabb legyen a bőrünk, szoláriumba járunk, ők meg fehérek szeretnének lenni mint mi. Mert aki fehér, az gazdag, előkelő. Így jön össze a bőrszín és a presztízs kérdése.