Wifi mentes hét. Nagyjából így jellemezném az elmúlt pár napot. A múlt hétvége csendesen, kirándulósan telt. Szombaton Bualan kolléganőm elvitt a családjával egy buddhista szentélybe. Nagyon vártam, fel voltam készülve, izgatott voltam. Reggel 9re beszéltük meg, hogy felvesz az apartmanomnál, 9.16, ő még sehol. Felhívtam. Késni fog. Hozzá kell tennem, hogy egy buddhista országban, mint Thaiföld, az időnek nincs értéke. Nem számít, nem is mérik. Ők nem sietnek sehova. Minket, nyugati kultúrából érkezőket is úgy jellemeznek, hogy a „Külföldi tanárok az idő megszállottjai”. Haha. És tényleg. Szóval elindultunk, 80km-et tettünk a szentélyig. Bár inkább zarándokhelynek mondanám. Elképzeltem magamat, mint Julia Roberts az Ízek, imák szerelmekbe. Nah hát ehhez az egésznek semmi köze nem volt. Különböző állomások voltak, ahol füstölőt kellett gyújtani, virágot adni, levelet bedobni, és közbe minden állomásnál egy-egy 20-ast becsúsztatni. Az egésznek a végén volt egy ingyen ebéd. Kábé kifizetted az ebéd árát, előre az állomásokon.
Ádzsám Bualan elmondta nekem az öt buddhista alapszabályt:
A szentély egy erdő közepén volt, egy olyan erdő közepén, ami tele volt olyan fával, aminek a törzsére fekete műanyag tálak voltak kötve, és a fa kérge meg volt kapargatva. Kaucsukfa. A fa kérgét megkapargatva olyan nedvet gyűjtöttek a műanyag tálkába, amihez egy kémiai vegyületet keverve gumit kapnak. Nagyon érdekesnek találtam.
Vasárnap reggeli után fogtam magam, és letekertem a beachre. Ezúttal egy új partot akartam felfedezni, sikerült is, Pala Beachen kötöttem ki, ahol a helyiek fényképezkedtek velem, mintha csak egy celebrity lennék. Aztán behúzódtam egy pálmafa árnyékába, és zenét hallgattam, napoztam, kicsit bealudtam, élveztem saját magam társaságát. Friss ananászt ettem, és jéghideg vizet ittam. 3 óra körül elindultam haza, hazatekertem. A nap tűzött, nagyon elfáradtam, a bőrömre rászáradt a só, homok dörzsölte a lábam, berohantam a légkondíciónál élelmiszer boltba, hogy vegyek egy dobozos fagyit. Ott kicsit lehűtöttem magam. Nincs mese, megártott a nap. Vasárnap este és hétfőn is kicsit pihennem kellett még. Röhögtük is Rachellel, hogy nálunk mindig kedden kezdődik a hét.
Kedden tenisz, aztán vettünk vacsorát magunknak a piacon. Isteni volt! 30 Bahtért friss tonhal salátát, amihez még 20 Bahtért vettünk rántott cukinit, és rántott aszparaguszt. Imááádom! 50 Baht összesen, azaz 300 forint egy fullos vacsoráért.
Szerdán nagyon jó volt a suliban, imádom ezeket a kölyköket, az összeset. A legrosszabbak a kedvenceim, a szemük tele van élettel, zsiványsággal, csibészséggel, és pont ezért átlátok rajtuk. haha. Sosem szemtelenek, viccesek, meg bolondoznak, de nem bántanak meg, nem szólnak be. Legalábbis nem értem, ha beszólnak.
Munka után kicsit lepihentem. Aztán mentem vásárolni, ki a piacra, és meg akartam nézni, hogy átküldték-e fizetésemet, hát ez nem ment egyszerűen. Mert olyan bonyolultan működnek ezek a bank automaták, kezdve ott, hogy nem értek thaiul, de amelyiken be tudod állítani, hogy angol nyelven olvasd azok is tök bonyolultak, szóval holnap reggel elvisz a kollégám a bankba, segít lecsekkolni.
Nah és az este. Meséltem már a szomszédomról? Az 50es amerikai pasiról? Szőkés, vállig érő hajú, kicsit elhízott. Ő nem csinál itt semmit, csak él. Nem szeretek vele találkozni, nagyon nyálas, és rossz érzésem van, ha a közelemben van.
DVDket néz minden este, és szerdánként megéhezik egy kis thai húsra, vagy csütörtök hajnalban. Múlt héten csütörtök hajnal volt, ezen a héten pedig szerda estére esett a thai nő látogatása… Aztán jött,aminek jönnie kell. Megint nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Hallottam MINDENT! MINDENT! A kis szeánszuk alatt pedig a Top Gun főcímdala ment! Awwwwhh…. Ez annyira giccses!!