Szerda. El voltam tűnve az elmúlt napokban. Antiszociális voltam, és teljes magányba burkolóztam, az elmúlt két hétben. Persze bónuszként, múlt hétvégén fogfájás gyötört. Mára elmúlt, de gyökér kezelni kell a fogamat. Ma megyek az orvoshoz. Sok minden történt két hét alatt. Például áldoztam a szépségipar oltárán, és elmentem pedikűröshöz és masszőrhöz. A pedikűrösnél kellemesen elcseverésztem a hölgyekkel, amikor is az egyik vendég, Katun megkért, hogy adjak neki külön órákat angolból. Heti háromszor. Ez elég intenzív, de nagyszerű lehetőség. Lényegében egy hónapig tanítom Katunt, hogy finanszírozzam a fogkezelésemet. Annál is inkább,mivel az egy hónapos kirándulásomra gyűjtöm a pénzt. Szóval már volt 6 alkalom Katunéknál, nagyon szeretek hozzá menni, mert igazi lelkes „diák” és jól érzem magam. Kicsit úgy tűnik nekem, mintha náluk ez ilyen presztízs kérdés lenne, hogy fehér, külföldi magán tanára van. Mondjuk neki jó, nekem jó.
Rachel már befejezte a pályafutását a suliban, jelenleg Ko Phanganon van. Majd jön vissza Március 28-án a szülinapomra. Oh igen, ez lesz az első szülinapom, amit egyedül, vagyis nem közeli barátokkal, vagy családdal ünnepelek. Londonban is megszoktam, hogy mindig az Adriánával és Ágnessel közösen ünnepeljük a szülinapunkat. Mostanra már „több ésszel és kevesebb hiúsággal”… Persze ezek a partyk mindig emlékezetesek szoktak lenni. Mindig van valami történet. Szinte mindegyik születésnapi bulimra emlékszem, mert mindig csináltam valami hülyeséget.
Ezúttal Gulyást fogok főzni a kollégáimnak. Persze nincs sörözés, nincs cigizés. Szóval eléggé disztingválnom kell. Igazából rájöttem, hogy nem nagyon bírom a kollégáimat, állandóan csak felszínes beszélgetéseket folytatnak, pletykálkodnak. Ettől én kikészülök. Mindig azt nézik, kivel, mikor, hol, mi történik. Még mindig én vagyok az egyetlen,aki igazán él.
Rachel visszajön Rayongba 28-án. Április 2-án ketten megyünk Kambodzsába,mert meg kell hosszabítanom a vízumomat. Biztos izgalmas út lesz, meg különben is Rachel már átment a „jó utazótárs vizsgán” szóval várom már.
Aztán április 9-étől couchsurfingelni fogok Phuketen. Ez határozatlan idejű ott tartózkodás, majd sodródom az árral. Az biztos, hogy onnan megyek Ko Phi Phire és Krabira, aztán majd eldől. Mit hoz az élet.
Az is lehet, hogy szerelmes leszek!
Ezen a hétvégén kaptam egy különleges meghívást, egy ír barátomtól- aki az ENSZ-nek és az MTV-nek is dolgozik.
A meghívás a Bangkokban tartandó Szent Patrik bálba szól. Kiöltözős, „öltöny-nyakkendős buli”. Nagyon várom már, péntek reggel megyek Bangkokba, és már van koncert meghívásunk péntek estére, szombaton a bál… azt hiszem jó kis hétvége lesz!