Koh Tao

A képen Pad thai, tradicionális thai étel. Imádom, az egyik kedvencem. Könnyű, ízletes, laktató.

Koh Samuiról 11.30 kor indult a kompom Koh Taora, közel két órás komp út volt, útközben megálltunk Koh Phangan-on, ahova ezúttal nem tettem kirándulást. Kissé elegem volt a turista látványosságokból, sokkal inkább vágytam, egy csendes kis thai szigetre, ezért választottam Koh Taot, ahol Tyler fogadott, aki amerikai,29 éves, és 2 éve él Koh Taon, eredetileg egy hónapra jött, de itt ragadt-mint sokan mások.

Amint megérkeztem, lepakoltam, éhes voltam, és a ruháimat is le kellett adnom a tisztítóban. Megebédeltem.

A Pad thai recepjét itt olvashatjátok, ha esetleg kedvetek támadna elkészíteni, tényleg nagyon ízletes étel.

http://divany.hu/gasztro/pad-thai-a-leghiresebb-thai-etel/

Mire Tylerhez értem már nagyon fáradt voltam, mögöttem van 4 állomás, majdnem 3 hete utaztam, összegyűrtnek éreztem magam, és enerváltnak. Sok energiát vett el minden egyes állomáson, új emberekkel megismerkedni, elmesélni a történetemet… kicsit úgy voltam vele, hogy elég. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy a bankszámlám egyelegét sikerült lenulláznom, és már a tartalékomhoz kellett nyúlnom.

De hey! Itt vagyok ezen a csodás szigeten, úgy döntöttem kiélvezem, amíg lehet. Tyler igazi vezéregyéniség, maga köré gyűjtötte az összes ismerősét, barátját, igazi társasági ember. Koh Tao a búvárkodásról híres, itt mindenki búvárkodik, vagy búvár mester képzésen vesz részt. Tyler az egyik búváriskola tanítványait hozta így össze, igazából tiszta Szívtipró gimis feelingem volt, mindenki mindenkivel kavar, közben napközben merülnek, este a helyi Buddha Bárban lazulnak… tényleg, ember nem kívánhat magának jobb életet.

Hamar átláttam, hogy ezt a nagy közösség formálást nem véletlen csinálja Tyler, egyfajta bástyaként használja ezeket az embereket, hogy ne legyen egyedül, és nem utolsó sorban az is kiderült számomra, hogy irányítás mániás, mindig ő szervez programot, ő választ helyszínt, mindenről ő dönt, a kis csimoták pedig vakul követik őt. Megmondom őszintén, őt nem tudtam kiismerni, vagy nem kerültünk kapcsolatban egymással igazán. Szerette hallatni a hangját, sokat lógott a barátaival, igazából vele kapcsolatban nem érzek semmit. Kedves volt, de valahogy ez az egyik helyről a másikba rohanása, meg “ki-mit iszik?!” tempo nekem nem jött be, nem tudtam követni, és őszintén..nem is akartam.

Olyan mint egy nagy kamasz, 6 évig dolgozott Afganisztánban katonákat oktatott. ( Valami megelőzési- védelmi dolgot, megmondom őszintén nem értettem a szót, amit használt.) Jelen pillanatban Dani is a vendége volt, akivel együtt dolgoztak Afganisztánban. Dani amerikaiként mutatkozott be. De volt olyan érzésem, hogy vannak thai felmenői. Első nap mondta ” Hawaiiról származok.”(Danire még kitérek.)

Nagyon érdekesnek tartottam, hogy ezek a srácok Afganisztánban dolgoztak, kérdeztem őket, de igazából mondták, hogy nem igen hagyták el a tábort, meséltek a hétköznapokról, hogy milyen sokat dolgoztak, milyen szigorú szabályok szerint éltek.

Első este lementünk a Buddha Bárba, Tyler udvarias volt bemutatott mindenkinek, a csajok nem igen beszélgettek velem, inkább a fiúk. Persze elég vicces volt, mert-ahogy említettem- itt mindenki búvárkodik, és így zajlott egy beszélgetés: “Hello, búvárkodsz?!” – “Hello!! Oh nem, én nem!” – és már hátat is fordítottak és ott hagytak.

Csendes este volt, éjfél körül haza mentünk. Másnap 1kor lementünk a tengerpartra, Tyler összeszedte az embereket, 8-an voltunk, fiúk, lányok vegyesen.

Dani szimpatikus volt nekem, vele éreztem, hogy kapcsolódtunk, főleg miután a szobában összetörtem a szénsavas ásványvizes üveget, ő meg belelépett és elvágta a lábát…én meg nem győztem bocsánatot kérni.Megkérdezte, hova valósi vagyok, majd megosztotta velem, hogy Pécsen szeretne gyógyszerésznek tanulni. Igazán érdekes fordulatnak tartottam, és el kezdtem lelkesedni,l hogy ez milyen fantasztikus ötlet. Elmondta, hogy az egyik barátjának magyar felesége van, és Pécsen élnek, a fiú is ott tanul az egyetemen.

(Magyarország Imázs központjának jutalékot kellene fizetnie nekem, azok után mennyi embert küldtem Magyarországra. Egyébként azok az utazók, akik jártak a hazámban egytől- egyig imádták, sokuknak közülük Budapest a kedvenc európai városuk.)

A baleset után indultunk el a Freedom Beachre, ami csodás kis fehér homokos tengerparti szakasz volt, tiszta tűrkíz kék víz, sziklás öböl.a szikla tetején verandás bisztró a pálmafák árnyékában. Mesés volt.

Elvoltam magamban, és velük… Szólt a zene, jól éreztem magamat, el töltöttünk 2-3 órát lenn a parton, majd 5 körül vissza indultunk, én már nagyon éhes voltam. Útban hazafelé természetesen megálltunk a Buddha bárban… szokásos menet, Tyler mondta, hogy este úgy készüljek, hogy “nagy buli” lesz..

Oh, oké- gondoltam. Hazamentem online perceket tartani, legnagyobb örömömre sorra érkeztek az üzenetek A.tól, valahogy egész nap ő járt a fejemben, ami teljességgel nonszens, tekintve a helyzetünket, a távolságot…és minden egyebet. Persze nagyon jól esett, hogy gondolt rám, és megosztja velem a napját és a gondolatait.

Közben hazaért Tyler is, én elkészültem és mentünk vissza a bárba, ahol mostanra kiderült, hogy Dani thai, és menekültként mentek a szüleikkel Hawaiira. Részeg volt, és már thaiul beszélt a személyzettel. Egyáltalán nem értettem, miért kellett hazudnia… Aztán hazafele, ahogy támogattam, elmondta: “Suzi, ezek hülyének nézik a turistákat, mindenfélét beszélnek a hátunk mögött, én csak nem akarom felfedni magamat, és hallgatom mit beszélnek.” Megértettem.

Az este teljes őrültségbe csapott át, mindenki lerészegedett, én 11től csak vizet ittam, szóval kívülállóként kicsit olyan érzésem volt,mintha egy 3D-s komédiát néznék, valószínűleg számukra pedig nem voltam más, mint egy rém unalmas csaj. Nem különösebben érdekelt, a bár pultnál állva szóba elegyedtem két angol fiúval, nagyon jól éreztem magam velük, kedvesek voltak, okosak,és viccesek, és nem voltak részegek. Tyler ezt kiszúrta és-hogy, hogy nem leült mellém, egész este egyébként ő az egyik sarokban volt, én meg a másikban. Jelen pillanatban nem zavarta, hogy mély eszmefuttatásban vagyok a két angol fiúval, folyamatosan párhuzamosan dumált nekem.

“Jól van, elég lesz, srácok! Bocsi, de én leléptem!” Összeszedtem Danit a partról,aki időközben totál részegen egy Buckettel a kezében a szó szoros értelmében játszott a tűzzel, és épp a Fire Show, lángoló kellékeivel próbált akrobatikus mozdulatokat gyakorolni. Borzalmas látvány volt, vagy ötször megégette  magát. Összeszedtem mindkettőjüket, és elindultunk hazafelé…