Mióta visszajöttem az egy hónapos thaiföldi körutazásomból sok minden megváltozott. Reggel 6 kor keltem futottam 2kmt, hazaérve lezuhanyoztam, hideg vízzel, friss gyümölcsöt kockáztam magamnak, majd nyakon öntöttem natúr yoghurttal. Minden napra tervet készítettem magamnak, mikor mit csinálok, mit eszek, mennyit költök. Főként mivel kissé megviselte a pénztárcámat ez a kiruccanás jobban oda kellett figyelnem a költségeimre. Jó volt újra Ban Changban lenni, a helyiek örültek,amikor láttak, és kérdezgettek… “Holiday! Holiday! Where? Where? ” Nagy vonalakban elmeséltem nekik, merre jártam, miket csináltam, mutattam a sérüléseimet. Meglepődtek, amikor megjegyeztem, hogy egyedül utaztam. Ezen mindenki, mindig meglepődik, pedig az utam során sok solo utazóval találkoztam, szóval számomra ez teljesen természetes és megszokott már.
Éreztem magamon a jótékony hatását ennek a körutazásnak, jól éreztem magam a bőrömben, és a terv készítés is elég jól ment, már továbbláttam a jelenlegi helyzetemnél, és összeírtam, miket akarok csinálni, ahogy visszatérek Európába, milyen eszközökre van szükségem, és milyen költségekkel kell kalkulálnom… Valamint tervet készítettem arra vonatkozóan, hogyan fogom mindezt elérni. Listás, tervezgetős időszak volt. E-maileket küldtem a barátaimnak, ápoltam a kapcsolataimat. Ahogy a gép mellett ültem, a telefonom pittyeget A. kétnaponta bejelentkezett.Átküldött egy képet magáról, vagy éppen arról, mit csinál, vagy a fiáról, vagy, hogy milyen zenét hallgat. Mosolyogtam.Jól esnek ezek az apró figyelmességek tőle.
A morgó medve is többször hívott Koh Samuiról, afelől érdeklődött nem megyek-e vissza, és, hogy vagyok… mit csinálok… Volt, hogy az erkélyen állva, a Holdat figyelve mély eszmefuttatásba kezdtünk a környezetvédelemről, és a spirituális útkeresésről… Jó volt hallani a hangját minden egyes alkalommal.
Ban Changban minden lassú, nyugodt, olcsó, csendes. Már-már unalmasnak mondható, ha nem találnék mindig valamit, ami lekötné a figyelmemet, beiratkoztam a helyi edzőterembe, minden este 6kor lemegyek, egy órát edzek, aztán szauna és a nyitott medencében lehűtöm magam, a csillagok alatt. Tökéletes pillanat.
Pontosan megtervezett menetrend szerint teltek a napjaim, amikor felvettem a kapcsolatot Shawnnal, kedvem volt meglátogatni őt Pattayán, kicsit kimozdulni, együtt lógni, ahogy szoktunk, mozizni, jókat enni, diskurálni a világ dolgairól. Shawn a testépítő ismerősöm, aki egy ausztráliai versenyre készül fel itt Thaiföldön. Meg is beszéltük múlt hétvégére, hogy pénteken találkozunk a Starbucknál, és vacsi után beülünk megnézni egy filmet. Késett. Soha nem szokott. 1 hónapja láttam utoljára, mostanra még szebben ki van dolgozva a teste, ránézésre látszik rajta, a tökéletességre törekvés.
Azt szerettem Shawnban, hogy mindig nyugodt, humoros, racionális, és nagyon intelligens, minden témában jártas, rendszeresen olvas, így órákat tudunk beszélgetni egymás szavába vágva. Most azonban egy teljesen másfajta energia áradt belőle… Feszültség, idegesség, ingerültség. “Fuckin taxi driver… ” Kezdett hozzá a monológhoz. A lényeg az volt, hogy kiakadt mert a taxi sofőr hosszabb úton hozta, és emiatt késett. Soha nem szokott ilyen szavakat használni, egyből egy nyomasztó érzés telepedett rám, egy megmagyarázhatatlan feszültség.
Folytatta, az étteremben a háborgást és panaszkodást. Engem ez kikészít, nem bírom a feszültséget, minden esetben próbálom kerülni a konfliktust, főként akkor ha alaptalan, és szándékos a provokáció. Nyilvános helyen pláne nem tudom elviselni az arrogáns viselkedést és a bunkóskodást, ebben az esetben közelítettünk a türelmi mércém és tolerancia szintem határáig. Mire kérdőre vontam. “Te figyi, mi bajod van? Nem szoktál ilyen lenni, mi történt veled?” Erre ő, teljesen kikelve magából, a hangos beszéd és a kiabálás közötti hangnemben hozzám fordult és kioktató stílusban közölte velem: “Te nagyon jól ismersz, tudod milyen vagyok, vagy elfogadsz így, vagy hazamész!” Majd fogta magát felállt és otthagyott. Faképnél hagyott, én meg kidüledt szemekkel néztem magam elé, fogalmam sem volt mi volt ez a jelenet…. Köpni nyelni nem tudtam. Valószínűleg a szteroidok és egyéb testépítő szerek mellékhatása ez az agresszív viselkedés, és nekem ehhez semmi közöm, de akkor is. Kiakadtam. Főként azért, mert nagyon szerettem Shawnnal lenni, tudtam, hogy van egy csomó terhe,amit cipel magával, a múltjával, de “normális” pillanatában jó barátom volt. Most pedig jó messzire ellökött magától, és én nem is akarok ebbe belemászni, ez az ő választása. Mindig azt mondja, hogy Ő annyira szereti a testépítést, hogy kész meghalni akár 31 évesen szívrohamban.
“Hát jó, akkor menj! Nem tudom, és nem is akarom megmenteni a Világot!”- erre gondoltam ott,magamban, az étterem közepén.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: