A fantasztikus éjszakai úszás után… Visszamásztam a hajóra, és mindannyian: Két lány Amerikából, egy kínai lány, egy lengyel fiú Dávid, és egy lengyel lány Agneszka, Jurko és én… kifeküdtünk a hajó orrára, vagy épp oda ahol helyet találtunk, hallgattuk, Jack Johnsont és egy órán át, némán bámultuk a csillagokat, senki nem szólt egy szót sem. Tökéletes volt. A két amerikai lányt nem volt alkalmam megismerni, mert benn aludtak az apartmanban, és másnap reggel indultak tovább. A lengyelekkel az élen, kiültünk a tengerpartra, söröztünk, beszélgettünk. Leginkább én, Dáviddal. Először azt hittem, hogy ők ketten Agneszkával párkapcsolatban vannak. Olyan nagy volt közöttük az összhang. Ha nincsenek is együtt, együtt kellene lenniük. Gondoltam. Dávid mindenesetre odavolt ezért a lányért. Agneszka, szép arcú, mosolygós, lelkes lány. Nagyon kedves,mindenkihez van egy jó szava. Dávid, komolyabb, nyitott, érdeklődő, kérdéseket tett fel. Ezért hát többnyire vele folytattam beszélgetést, amiből kiderült, hogy 19 évesen indított egy vállalkozást Hollandiában, amit aztán haza vitt Lengyelországba, olyan sikeres lett, hogy 21 évesen meg volt mindene, és csak egy saját család hiányzott neki. Összeházasodott, egy nálánál pár évvel idősebb lánnyal, majd gyerekük született. Most Dávid, 27 éves, van egy 6 éves lánya. Együtt lakik a feleségével, nem váltak el, de “külön vannak” azt mondja. Nem ítélkezek, csendben hallgatom. Mondja is, megállás nélkül. Szeretné, ha megérteném a szituációját. Boldog és mégsem. Keres valamit. Agneszka közbe szól. “Dávid egy évig nem mondta el nekem, hogy felesége és gyereke van.” Dávid újra kezdi, próbálja megértetni velem, hogy nem akarta, hogy a “csomagja “alapján ítéljék meg az emberek. Érdekel, amit mond, márcsak azért is, mert kettőjük között érezhető valami láthatatlan kötelék, valami meg nem magyarázható összetartás. Jurko csak fülel. Aztán azt mondja, hogy én egy terapeuta vagyok. Ahogy mondja nem tudom eldönteni, hogy bók volt-e vagy szemre hányás. Igazából, nem is érdekel, még mindig nem vagyunk haverok.
Másnap fogtam magam, és mindentől és mindenkitől távol, nyakamba vettem a várost, megreggeliztem a kikötőben, egy hangulatos kis kávéházban, ahol a világ legfinomabb croissant-ját kaptam, még langyos volt, és csokis. A kávét , amit rendeltem egy szívvel dekorálták. Szépen komótosan, kibújtam a papucsomból, feltettem a lábam, a másik gyékény fotel párnájára, majd el kezdtem böngészni, a kedvenc tanulmányaimat, magazinokat. Szembe velem a tűrkiz tenger. Egy kis templom oldala belóg az elém táruló panorámába.
A kissé hosszúra sikerült reggeli után elsétáltam az öböl legeldugottabb szegletébe, és ott élveztem a természet csodálatos közelségét… Késő délután mentem haza, addigra mindenki elment már. Csak a kínai lány maradt, kinn beszélgettek Jurkoval a beach bar teraszán.
Aznap új vendégek jöttek, két kanadai lány. Együtt vacsorázunk, mindenki. Hangosak voltunk, nevettünk, egymás szavába vágtunk, mindenki beszámolt az élményeiről… A teraszon, hat nő egyszerre, tele élettel. Később a lányok elmentek lefeküdni, mert elfáradtak az utazás során. Jurko odalépett hozzánk. Egy vitorlás kinn ragadt a tengeren üzemanyag nélkül, segítenünk kell neki. Nézek rá kérdőn. Mire ő: Akartok jönni? Én, meg a kínai lány. A kínai lány pont úgy néz ki, mint Madonna a Frozen klipben. Hosszú fekete hajú, hosszú fekete ruhában. Kicsit depresszív, de van egy fajta humora, tulajdonképpen elvagyok vele. Szóval elindultunk vitorlást menteni. Ezen a ponton elkapott a röhögés. Mert egy speed boat-tal mentünk be, az éjszaka közepén a tengerre. Hősünk, lobogó szőke haja, két csajjal: Madonnával a Frozenből, meg velem… Megyünk kimenteni egy luxus vitorlást. Azon gondolkoztam, hogy az a pasi, akihez megyünk, az mit fog gondolni? Mekkora király, ez a Jurko gyerek! Vagy simán egy Baywatch rész is lehetne.
Megérkeztünk a vitorláshoz, átszálltunk rá. Madonna elaludt. Én meg az éjszakai vitorlázás során végig dumáltam ezen a férfival, aki különböző navigációs információkkal látott el, majd a magánéletére térve, elmondta,hogy vette ezt a nagy hajót, de a családja nem szeret vitorlázni. Sajnáltam. Közös érdeklődés, kulcs fontosságú.
Másnap reggel Madonna is elhagyta a hajót, az elkövetkező három napban egyedül maradtam. Reggel mentem a kávémért, Mate visszajött, nagyon örültem neki. De talán Ő jobban, mosolygott és mondta, mondta… mi minden történt vele. Délután Jurko megkért, hogy menjek ki vele a kikötőbe, promótálni az éttermet. Regatta volt Milnába, rengeteg vitorlás érkezett, rengeteg elkényeztetett fiatallal, a világ minden tájáról. Nagyon sok mindenkivel megismerkedtem. Két kedvencem, egy újságíró a Sunday Times-nál, és egy híres opera énekes. (Ők úgynevezett Skipperek voltak, akik lényegében vezetik a hajót.) Totál magasröptű beszélgetésbe kezdtünk, történelemről, gazdaságról, politikáról, háborúról, tudatosságról. Megkértem az opera énekest énekeljen valamit, ott a kikötőben, tűző napon, rövid gatyában, a hajóból kiszállva… elénekelt egy részletet a Figaróból.
Jurko odafutott. ( Mert amúgy zene mániás, és vacsorára invitálta a neves művészt.) Majd hazafele a Vespán, megjegyezte: “megszerezted a legjobbat!”
Mate és én is beálltunk este az étterembe segíteni. Mivel telt ház volt, szerintem lehettek 100-an is, azok közül a fiatalok közül. Előjöttek a korábbi tapasztalatok, és a régi emlékek, pörögtem, felszolgáltam, csapoltam, mosolyogtam.Jó buli volt.
Az est végére ígértéhez hűen, a művész is megjelent. Felállt és 3 nyelven köszöntötte közönségét. Horvátul, angolul és magyarul. ( bár rajtam kivül nem volt egy magyar sem.) Jól esett. Majd elénekelt egy horvát nyelvű operát, ami Zrínyiről szól. Mielőtt bele kezdett volna, elmondta a közös történelmi hátterét, valamit, hogy nekem ajánlja. Nagyon büszke voltam, a magyarságomra. A közönség nagyon nyitott volt, és érdeklődő.
Azt hiszem presztízst szereztem magamnak a helyiek körében, másnap mindenki vidáman köszöntött. Kaptam fizetést, meghívtak ebédelni, vacsorázni…utolsó nap Jurko kivételével mindenki körbe ült, és könyörögtek, hogy maradjak még, legalább a nyár végéig.
Nem lehet. A szívem haza húzott…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: