Colombo, SL

Amikor dec. 30-án megérkeztem korán , 8.25-kor a Colombo reptérre felettébb izgatott voltam, hiszen, új kontinens, senkit sem ismerek, új események, új emberek. Már a Colombo reptéren tudtam, hogy az első lecke, amit ezalatt az út alatt fogok tanulni az a türelem. A reptérre megérkezve, az első állomás a vízum bemutatása és hitelesítése, itt olyan hosszú sor állt, kb. 8 pultnál, hogy én mindig próbáltam a rövidebb sorba beállni, és ezáltal, szó szerint az összes beérkező turista közül- akik 3 gépről jöttek, én voltam az utolsó. Mondom én, hogy ez a türelemről szól. Isuru a vendéglátóm Colomboban, ő sri lankai és élt az USA-ban, ezért is választottam őt. Valaki aki helyi, és élt külföldön mindenképp jól jöhet, hely ismeret, kultúra és történelmi ismeretek terén sokat tud adni, hozzátenni a tapasztalathoz.
A taxi amivel a reptérről mentem a szállásomra, félúton lerobbant. Az út közepén, fogalmam sem volt arról, hol is vagyok, vagy, hogy hogy jutok el oda ahova el kell jutnom, és úgy gondoltam, hogy itt mindenki beszél angolul, de igazából tévedtem. A sofőr, Domingo egy fiatal fiú, húszas évei elején lehet, totál extravagáns figura, de szerencsére nagyon leleményes, így kábé 5 perc alatt uralta a helyzetet, leintett egy másik taxist, és átültetett abba. A 30 dollárt testvériesen elosztotta vele, magánál tartott 20-at,a másik sofőrnek odaadott 10-et. A második taxi sofőr semmit nem beszélt angolul, így amikor a fél órás utat, már egy órája tettük meg, kezdtem kicsit aggódni, a telefonom persze lemerült útközben. Vettem sri lankai sim kártyát, így arról tudtam hívni Isurut menet közben. Azért épségben megérkeztem., hulla fáradtan, mert a dubai átszállásom pont elfelezte az éjszakámat, így 3 óránál többet nem tudtam aludni.

Colombo kertvárosi részében volt Isuru családjának a háza, szép, nagy ház. Ebből is következtetek arra, hogy a középosztályt képviselhetik, mert a lakókörnyezetben az ő házuk volt a legnagyobb, kivéve a sarki házat. Mint megtudtam a sarki nagyház tulajdonosa a vámon dolgozik,és korrupciós pénzekből szedte meg magát, ezért a hatalmas haszienda, amit magának építtetett.
Szóval vendéglátóm 31 éves fiú, nemrég házasodott, és a felesége most épp Ausztráliában él, így Isu a szüleivel és a nagymamájával lakik ebben a házban. Érdekes volt az utamat rögtön egy sri lankai család látogatásával kezdeni. A ház szép, nagy, amiben élnek, de semmi ráció nincs benne, egyszerűen nincsenek normálisan kihasználva a terek, egy csomó felesleges tér, amit nem használ senki. Labirintus jellegű. Isuru apukáját nagyon megkedveltem, ő Fijin dolgozik egy telekommunikációs cég CEO-ja. Nagyon intelligens, esténként, 4-5 órát beszélgettünk, történelemről, politikáról, technológiáról, háborúról, békéről, népbutításról. Nagyon élveztem ezeket a beszélgetéseket. Meséltem neki Magyarországról, a történelmünkről. Nagyon jól olvasott ember, mindenről van információja, tájékozott. Felnézek rá abból a szemszögből, hogy nagyon sokat jótékonykodik. Mivel vezető egy cégnél, meg is teheti, azt mondta a munkájának a 20%-a a jótékonykodásról szól. A helyi iskolában az öt legjobban tanuló, rászoruló gyerek oktatását finanszírozzák. Támogatja a helyi közösséget is és Fijin is tesz azért, hogy nyomot hagyjon maga után. Sport események szponzorál. Amikor azt kérdeztem, hogy van pénze azután, miután ennyit adományoz másoknak, azt mondta nem gondolkozik,azon, hogy marad-e neki. Csak adja, és visszajön. Sokat utazik a világban és sosem eszik a szállodában, hanem kimegy a helyiek közé, hogy magába szippantsa az adott kultúra sajátosságait. Kínával üzletel sokat, rengeteget beszéltünk Kínáról, az ottani kapitalizmus és kommunizmus furcsa kombinációjáról. Amikor értetlenül kérdeztem, hogy hogyan működik mindez Kínában, akkor csak egy hasonlatot mondott, amit az egyik kínai befolyásos ember mondott:  “Mindegy hogy a tehén fekete vagy fehér, amíg adja a tejet.” Ergo a magánszemély alapít egy céget, gyárat és az adókat kiveti rá az állam, és mindenki jól jár. Ez a téma egyébként onnan jött elő, hogy személyesen ismeri Jack Ma-t, az Alibaba alapítóját. Egy üzleti szövetségben vannak. Az Alibaba, ugyanaz, mint az ebay lényegében. Online felületen tudunk, mi fogyasztók tárgyakat, ruhákat, mindenfélét vásárolni. Jack Ma története nagyon inspiráló: Angol tanár volt, akárcsak én, délután nem voltak órái, és idegenvezetést vállalt külföldiek számára. Egyszer megismerkedett egy amerikai férfival, akivel barátok lettek, és a férfi kihívta magához Amerikába, ahol eltöltött 3 hónapot, ellátogatott a Silicon Valleybe, ahol megismerkedett az ebay-el, és az ötletet hazavitte Kínába. az ebay eredetileg B2B, B2C and C2C. Vagyis viszonteladók viszonteladóknak , viszonteladók magánszemélyeknek és magánszemélyek magánszemélyeknek adnak el termékeket. (A magyar terminus nem biztos, hogy megfelelő.) A lényeg, hogy mindenki mindenkinek ad-vesz termékeket. Az Alibaba eleinte B2B volt, majd követte az ebay koncepcióját és hasonlóképp terjeszkedett, így lett a tőzsde vezető cége az Alibaba maga mögött hagyva a Facebook-ot és a Googlet.
Ez csak egy téma a sok közül, amikről beszélgettünk. A tamil-sri lankai háború is nagyon érdekes volt. A tamil tigrisek 30 éven keresztül folytattak polgárháborút a sri lankaiakkal. Lényegében a tigrisek dél Indiából áttelepült terrorszervezet volt. Kisebbségben éltek és Sri Lanka északi területén szerettek volna maguknak egy független államot. Ezért 30 éven át gyilkolták egymást. A tamil tigrisek nagyon kemények voltak, sokkal kegyetlenebbek voltak az ISIS-nál is, és volt flottájuk, repülőik , még tengeralattjárójuk is. A sri lankaiaknak volt egy nagyon befolyásos és nagyon hatékony hadvezérük, aki ellen többször követtek el öngyilkos merényletet . Volt egy történet, ami arról szólt, hogy volt egy tamil nő, aki merényletet követett el a parancsnok közelében, mindenki meghalt a hatókörben csak a parancsnok nem. A nő úgy került a katonai támaszpont közelébe, hogy összeszűrte a levet egy sri lankai katonával, bejáratot nyert a táborba, és addig- addig járt a „szerelméhez”, hogy terhes lett, és terhesen robbantotta fel magát a katonai támaszponton, hogy megölje a parancsnokot, de a parancsnok nem halt meg.
Szilveszterre partyt szervezett Isuru, ahova jöttek helyiek és utazók is. Megismerkedtem egy svájci és egy spanyol fiúval és egy ukrán párral Mindannyian Iránból jöttek Sri Lankára, de ez csak a véletlen műve, nem ismerték egymást. Igen, azt hiszem a következő Európán kívüli utam Iránba vezet majd, nagyon jókat meséltek róla, mindannyian 1 hónapot töltöttek el, és mondták, hogy csodálatos nép. Innentől kezdve vállalkozó szellemű útitársat keresek magamnak, aki velem tart Iránba, ha nem lesz senki, egyedül megyek.

A két utazó srác megkérdezte, hogy egyedül utazom-e. Meséltem nekik kicsit magamról,az életemről  és teljesen el voltak ájulva, elismerően reagáltak a történeteimre, és ez igazán jól esett, hisz ők látják az előnyét és a hátrányát annak, ha az ember egyedül utazik. Régen vagy még talán soha nem esett jól ennyire az, ha valaki megdicsért, vagy meglátta az egész mögött a részleteket.

Az  este arról szólt, miként találhatjuk meg magunkat az utazás során, hogyan alkalmazkodhatunk másokhoz, hogyan oldhatunk meg hatékonyan problémákat, és miként áll össze a nagy kép a végén. Megint közelebb kerülök magamhoz, lépésről, lépésre felfedezem azt, hogy igazából nincsenek határaim, bármire képes az ember ha maga mögött hagyja a komfortzónáját, és kilép a Világ felé, hogy megismerje azt.